Betegség leírása (Myotonia Congenita)

Az oldal ezen része az ioncsatorna-betegségek két formáját, a Myotonia Congenita Thomsen, és a Myotonia Congenita Becker típust írja le részletesen. Az ioncsatornák fontos szerepet töltenek be a sejtek depolarizációs és repolarizációs folyamataiban. Az utóbbi évtizedekben zajló kutatások eredményei nagy előrelépést jelentettek az ioncsatornák szerkezetének és működésének megismerésében. Számos kórképről kiderült, hogy a tüneteket, panaszokat az ioncsatornák működésének zavara okozza. Mivel a genetika igen jelentős fejlődésen ment keresztül, ezért egyértelművé vált, hogy az ioncsatorna-betegségek hátterében az ioncsatornákat kódoló gének mutációja áll.

Myotonia Congenita (MC)

A Thomsen- és Becker-típusú myotonia ugyanazon betegség, ugyanazon gén mutációinak autoszomális domináns és recesszív módon öröklődő formái. A domináns formák relatíve ritkák, mostanáig mindössze körülbelül 10 családot írtak le, míg a recesszív forma prevalenciája 1:23 000-1:50 000, tehát sokkal gyakoribb. Sok beteg sporadikus Thomsen-myotonia formájában jelentkezik. A férfi-nő arány 3:1.

Klinikai tünetek:

Myotonia Congenita Thomsen

Az esetek többségében generalizáltán jelentkezik a myotonia és az izomhypertrophia, de vannak olyan ritka esetek is, amelyekben a m. sternocleido-mastoideusokban, az alkar- és a kiskézizmokban atrophia látható, ami nehezíti a betegség elkülönítését a dystrophia myotonicától. Myotonia congenitában soha nincs cataracta és hereatrophia, mint a dystrophia myotonicában. Általában már kisgyermekkorban lassul a motoros fejlődés. Gyermek- és korai felnőttkorban a megnyúlt izomkontrakciók zavarják a finom mozgásokat, és járászavar figyelhető meg. A járás döcögős, kissé meglassult, a gyerekek gyakran elesnek. A cranialis és a felső végtagi izomzat erősen érintett. Időnként kettőslátásról panaszkodnak, rágáskor nehéz kinyitni a szájukat, az ujjaik bemerevednek, de a ritmikus mozgások során a mozgások egyre könnyebben kivitelezhetők. Ezt nevezzük "warming-up", azaz felmelegedési jelenségnek. Ritkán azonban paradox myotoniás reakció is létrejöhet. Ez azt jelenti, hogy a mozgások ismétlésekor egyre merevebbé válnak az izmok. A myotoniát a hideg, az éhezés, a fáradtság és a stressz fokozza. Arról is beszámolnak a betegek, hogy hirtelen zaj, ijedtség is generalizált myotoniát vált ki. A vádli izmainak kontraktúrája a láb dorsalflexióját korlátozhatja. Neurológiai vizsgálatkor "lid lag" jelenséget, percussiós myotoniát lehet látni. Néha blepharospasmusa is van a betegnek. A sajátreflexek közepesen élénkek. A myotonia súlyossága egy családon belül is változó lehet. A betegek malignus hyperthermiára hajlamosak.

Myotonia Congenita Becker

A klinikai kép nagyon emlékeztet a Thomsen-kórra, de ez autoszomális recesszív módon öröklődik. Néhány szempontból különbözik a két betegség. A Becker-típusban a klinikai tünetek később kezdődhetnek, időnként 10 év fölött. A myotonia foka 25-30 év fölött lassan súlyosbodik a korral. A recesszív formában a myotonia súlyosabb mint a dominánsban. A betegek mozgásukban jobban korlátozottak. A mozgáskorlátozottság az alsó végtagok merevsége miatt alakul ki. Nem ritka, hogy a betegek lábujjhegyen járnak. Érdekes jelenség, hogy hirtelen nagy erőkifejtést követő pihenés után, ha a betegek erősen ökölbe szorítják a kezüket, az erőkifejtő ujjak ereje néhány szekundumra elvész. Ismételt próbálkozásra az erő 20-60 s-on belül visszatér. A betegek megjelenése is jellegzetes. Az alsó végtagok és a glutealis izomzat kifejezetten hypertrophizált, enyhe hyperlordosis látható. Ezekkel ellentétben a nyak, a vállak és a karizmok gyengén fejlettek. Az életkilátások jók. Vannak olyan családok, ahol a heterozigóta hordozók tünetmentesek, de az EMG során repetitív dischargeok regisztrálhatók.

Laboratóriumi leletek

Az izomenzimek aktivitása normális, vagy enyhén emelkedett.

Elektrofiziológiai vizsgálatok

Az EMG során az izmokban típusos myotoniás kisülések láthatók, a hangszóróban zuhanó bombázóra emlékeztető hangjelenséget hallunk.

Myopathologia

Az izomrostok gyakran hypertrophiásak, a centrális magok száma felszaporodott. Időnként sarco-plasmaticus anyag és mitokondriálís aggregátumok felhalmozódása látható. A szokottnál nagyobb a gyűrűrostok száma. A recesszív formában gyakoriak az izomrostnecrosisok, amit a gyakori depolarizáció magyaráz. Egyes esetekben 1. típus atrophia van jelen, 2B. típusú rostok csak ritkán láthatók. Az elektronmikroszkópia a fenti jelenségeken kívül egyéb specifikusát nem talál.

Molekuláris biológiai vizsgálatok

A genetikai hiba a vázizomsejt magas nyugalmi membránkonduktanciáért felelős kloridcsatorna génjében, a CLCNl-ben van. Ez a gén a 7q35 ló-kuszon van. Eddig a génben - a domináns és recesszív formákban együttesen - körülbelül 30 pontmutációt és 3 deléciót írtak le. A mutációk következtében a kloridcsatorna vagy elveszti funkcióját, vagy módosul. A kloridcsatornák 50%-ának blokkolása nem elegendő a myotoniás tünetek provokációjához. Ezzel magyarázható az, hogy a kloridcsatornát működésképtelenné tevő mutáció is recesszív öröklődésű kórképet hoz létre. Egy egészséges alléi elegendő a normális működéshez (haploszufficiencia). A domináns formákban a mutáció következtében dimereket képező fehérje keletkezik, ami a csatorna funkcióját károsítja.

Patogenezis

A myotonia az akaratlagos izomkontrakciót követő folyamatos akciós potenciál keletkezése miatt alakul ki. Ez a folyamatos aktivitás az izomrelaxációt akadályozza. A myotoniás kecske és a myotoniás egér jó állatmodell a betegség tanulmányozására. Az állatkísérletek azt igazolták, hogy az izommembrán nyugalmi kloridcsatorna-konduktanciájának permanens csökkenése okozza a túlzott ingerlékenységet.

Terápia

Sok beteg kezelés nélkül is tudja a tüneteit befolyásolni. Ha mégis gyógyszeres kezelésre szorul a beteg, olyan gyógyszerekkel kell próbálkozni, melyek csökkentik a sejtmembrán fokozott ingerlékenységét. Ilyen gyógyszerek a helyi érzéstelenítők, és az antiarrythmiás szerek.Az ACTH is befolyásolhatja a myotoniát, de a klinikai gyakorlatban ezt ritkán alkalmazzák.